Az Aurel Popp Művészeti Líceum ballagási ünnepségei - összefoglaló és képgaléria

Búcsút intettek tizenkettedikes és nyolcadikos végzőseik számára, elhangzott az „Isten Hozzátok” az Aurel Popp Művészeti Líceumban is.

A legidősebb ballagók zenés műsorára és kiállítására az Iparosotthonban került sor május utolsó hetében. A diákok szorgalmasan készültek arra, hogy a társaik és a hozzátartozóik számára megmutassák mindazt, mit az elmúlt évek alatt tanultak az iskola munkaközösségének jóvoltából.

Az iskola igazgatója, Pop Cristian Radu szólt a fiatalokhoz és a közönséghez elsőként. Megköszönte, hogy bizalmat szavaztak a családok és a diákok az intézmény számára, mely nem a külsőségekre, hanem a belső értékekre fekteti a hangsúlyt. Egy olyan közösségben, ahol a lelki és erkölcsi kincsek számítanak a legjobban, s minden diák egy csiszolatlan drágakő, a pedagógus az iskola falai között minden nap egy királyi kincstárban érezheti magát. A fiatalok képzőművészeti, illetve zenei érzéke és tehetsége csak ráadásnak számít a csodálatos, egyedi személyiségük mellett. Végezetül Isten áldását kérte az ifjakra és a családjukra egyaránt.

Sulyok Nichita Júlia aligazgatónő kedves szavai útravalóul szolgáltak az ünnepelteknek. „Bár most elhagyjátok az iskolát, mi továbbra is örömmel látunk itt titeket. Bárhova is sodorjon el benneteket az élet, egy részetek mindig ide fog tartozni, kötődni, hiszen itt nőttetek fel, itt kaptátok meg az alapkövét annak, ami ezután rátok vár. Olyan alapokat kaptatok, amikre a továbbiakban, egész életetek során építhettek majd. Reméljük, sikerrel fogjátok ezeket hasznosítani. Én egy jókívánságokkal teli tarisznyával szeretnélek útra indítani benneteket, s amikor úgy érzitek, szükségetek lenne pár jó szóra, bátran vegyetek belőle, hisz egy egész életre szól.”

A végzősök ezt követően átadták a fiatalabbak számára az iskola kulcsát, mint a stafétát. Ettől kezdve ők járnak elől a példával az iskolatársaik számára. A szülők az ünnepséget követően szeretettel ölelték át a csemetéiket.

A nyolcadik évfolyam ballagási ünnepségére az iskola udvarán került sor pénteken.

Az ifjak körbejárták az épületeket és az udvar közepén álltak meg, társaik, tanáraik és családjuk körében. A szemerkélő esőben mondtak búcsút az alma maternek. A ballagás családias, bensőséges hangulatban telt, ahogy az elmúlt négy év is. A két osztály és osztályfőnökeik együtt gondoltak vissza a szép évekre, a gyermeki örömökre és a felnőtté válás göröngyös útjára egyaránt.

Az igazgató köszöntötte az egybegyűlteket, megköszönte a szülők bizalmát és együttműködő hozzáállását, valamint a pedagógustársak hivatásszerű hozzáállását. A nebulókhoz is szólt pár kedves szót, felelevenítette az örömteli perceket és minden jót kívánt számukra a jövőre nézve.

Az aligazgatónő egy Noel Péter idézettel búcsúztatta a tanítványait: “Nem fogsz mindig jól dönteni. És megesik, hogy tévedsz majd. És lesz olyan is, hogy becsapva érzed magad. De nem veszítheted el a mosolyodat, a hitedet, és az örömödet. Mert csak rajtad áll, hogy miként tekintesz a világra. Mindig légy alázattal a céljaid és az álmaid felé, amelyekre vágysz. Meglásd, minden nappal közelebb kerülsz hozzájuk. Ne feledd: boldog életet csak úgy tudsz kiépíteni, ha a szíved legmélyén is az vagy! Teremts értéket, küzdj a jóért, és hagyj olyan nyomokat a világban, melyek színesek, melyek segítenek, örömet okoznak, vagy utat mutatnak másoknak!”

Az osztályfőnöknők meghatottságtól el-elcsukló hanggal búcsúztak el a gyermekeiktől, akiket négy éven keresztül jóra, szépre és emberségre neveltek. Voltak könnyebb és bonyolultabb időszakok, s az iskolai környezet sem volt modern és csillogó, de nem is ez volt a legfontosabb. Az, amit a fiatalok a lelkükben tovább visznek, illetve, amit tetteik mondanak el a jellemükről, legvégül csak ezek számítanak. Végül a külsőségek, az épület, az osztálytermek kinézete elhalványulnak, és csak egy érzés marad, az örömteli diákévek melengető emléke.

A hetedikesek és a nyolcadikosok részéről is elhangoztak az együtt töltött évek legszebb emlékei, az egymásról és egymásnak szóló sztorik, tanácsok és szívből jövő kívánságok. Ezt követően az idősebbek átadták az iskola kulcsát az alattuk járó évfolyam számára, emlékeztetvén őket arra, hogy jövőre milyen feladatok várnak rájuk, a 2020-as év ballagó diákjaira.

Legvégül a legjobb tanulóknak átadták a dobogósoknak járó érmeket, okleveleket és könyvjutalmakat, illetve a további dicséreteket a szorgalmasak és a tehetségesek számára. Az esemény másik kulcs momentumaként a tarisznyások felengedték a lufikat, melyek az elszálló diákévekre emlékeztették őket és a közönséget egyaránt.

A szülők egyik kezükkel az esernyőket szorongatták, másikkal a gyermeküket ölelték magukhoz az eseményt követően. Az ünnepi hangulat otthon folytatódott, immár családi körben.